Kivételesen nem általam készült. Pár évvel ezelôtt ettem elôször burrata sajtot, egy olasz étteremben. Meglepett a nagysága és a borsós ára, általában két személyre rendelhetô. Azóta egyre gyakrabban eszem és már itthon is az asztalra kerül. Kerestem a neten hozzá egy kis leírást:
Ez az olasz sajt maga a lágy krémesség, az ellenállhatatlanság, a mozzarella unokatestvére (mondjuk a mozzarellához képest a burrata olyan, mint libamáj a csirkemájhoz képest). Legkényelmesebben kanállal fogyasztható, a mozzarella szélű batyu ugyanis folyós, intenzíven édeskés-savanykás, tejföl szerű krémet rejt, amely egyszerűen hatalmába keríti az embert.
A wikipedia szerint a burrata Puglia tartományból származik, azon kívül ma sem igazán elterjedt. Az 1920-as években, eredetileg bivalytejből készült, és bár a legjobb fajtát még ma is abból készítik, a legtöbb alapanyaga tehéntej. A mozzarellához hasonlóan készül, csak itt a még meleg sajtból tarisznya szerű batyut formáznak, amelyet megtöltenek a visszamaradt sajtdarabokkal és tejszínnel. Ez eredményezi ezt a hihetetlen állagot. Hagyományosan zöld liliomlevélbe csomagolják, amely színe jelzi a sajt frissességét. Ma már azonban leggyakrabban műanyag zacskóban és műlevélben tárolják. Azonnal fogyasztandó, nem véletlen, hogy magas az ára ennek a kényes tejterméknek.
Kettévágott Burrata batyu:
